A különleges minőségű borok közül mindig is kimagaslott a Tokaji aszú. A tokaji borvidék Magyarország legnevezetesebb, világszerte ismert szőlő- és bortermő vidéke. Bár a szőlő és borkultúrának évezredes hagyományai vannak a térségben, világhírre azonban csak a XVII. században emelkedett, amikor a jellegzetes kései szüret és a borkészítési eljárás eredményeként ismertté vált a borvidék rangos különlegessége a Tokaji aszú.

Nevét az aszúsodási folyamat után kapta, mely elnevezés a szőlőszemek „aszalódására”, kiszáradására utal, ezt rövidítették később aszúra.

Aszú

Tokaji aszú eredete

Az első írásos emlékekben is fellelhető aszút 1650-ben készítette Szepsi Lackó Máté a Sárospatak városához tartozó Oremus dűlőben. Ebben az időszakban a nemesi családok voltak a borvidék és pincéinek legfontosabb tulajdonosai és fejlesztői is.

A szőlő- és bortermelésre vonatkozó szabályokat igen hamar meghozták. 1655-ben rendeletben szabályozták az aszúszemek elkülönítését. Majd 1737-ben a világon az elsők között került sor a borvidék határainak pontos kijelölésére és 1803-ban a szőlőterületek minőségi osztályozására (1-3. osztály), amihez a borok kóstolása, elemzése valamint a talajok és a mikroklimatikus tényezők szolgáltak alapul.

Tokaji aszú hírneve

A hírnév növekedésével egyre több helyre jutott el a bor. Az Tokaji aszú XIV. Lajos udvarában kapta “a borok királya a királyok bora” kitüntető címet, de emellett a cári udvar, a lengyel nemesség is szívesen vásárolta. Klímája szubkontinentális jellegű.

Tokaj-hegyalja őszi időjárása sajátos, s ez teszi e vidéket páratlan értékűvé. Az érés során gyakran beköszöntő egy hetes, kissé csapadékosabb, párásabb időt többnyire enyhe, napfényes, derűs száraz időszak váltja fel. Ez kedvez a Botrytis fertőzésének, ami elengedhetetlen feltétele a szőlő nemes rothadásának, aszúsodásának. Talaja nagyon változatos. A domborzat fontos alakítója a borok minőségének.

A folyók szerepe a középkortól kezdve igen jelentős volt a borok szállításában is. Nem véletlen, hogy a borvidék névadója, Tokaj városa, amelyik a Tisza és a Bodrog összefolyásánál terül el, mindig a térség gazdasági és kereskedelmi központja volt. A borvidék fő fajtája a Furmint és a Hárslevelű. Rajtuk kívül ajánlott fajták még a Sárga muskotály és a Zéta (korábban Oremus), Kövérszőlő, más fajta nem termeszthető.

Tokaji aszú szüretelése

A szüretkor egyenként válogatott aszúszemeket nagy kádakban gyűjtik össze, majd tapossák péppé. Erre az aszútésztára mustot öntenek, és egy-két napig ázni hagyják az aroma és édesség kivonása végett. Ezután szűrik, majd fahordókban vagy tartályokban befejezik az erjesztést és érlelik.

Az aszúszemek, és az ezek áztatásához használt alapbor aránya szabja meg a bor koncentrációját. Ma már nem puttonnyal határozzák meg ezek mértékét, de a palackok címkéin most is ilyen formában teszik közzé a bor koncentráltságát, tiszteletben tartva a hagyomány értékteremtő erejét, melynek oly sokat köszönhet ez a térség.

A fajták fontos tulajdonsága az aszúsodásra való hajlam, amit a vékonyabb bogyóhéj is mutat. A másik jellemző boraik savasabb karaktere, ami lehetővé teszi azok hosszú ideig való érlelését, lassú fejlődését és élvezeti értékének megőrzését.

Nem véletlen, hogy kiváló aszúk kóstolhatók 80-90 évvel szüretelésük után is, de az aszúk többsége 10-25 éves korában éri el a csúcsot.

A borvidék összes területe: 11 251 ha. A Tokaji borvidékbe tartozó települések száma: 27.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokaji_aszú

Vissza a kategória cikkeihez